Cím: 1111 Budapest, Bartók B. út 50.
nyitva: h-v 8-24
Hát hogyan is kezdjem, megálltam egy kis török ebédre - volt épp szabad hely a Bartók B. úton az ingyenes parkolóhelyeknél, mondom de jó:) mert ritka az ilyen. Mondjuk, amióta agykontrollozok, ez nem megy nehezen, mindig foglalok egy ilyet, ha problémás helyen kell megállni:)
Megyek a török felé (majd arról is írok, ha eljutok oda), és előtte egy éhes ember számára vonzó kirakat, mindenféle lógó malaccombokkal és kolbászokkal, egész ízlésesen. A weboldal is egész ízléses, ott látható is az egyik ilyen comb, amilyenből bent még több van.
De van bent még kolbász, májas, csokoládé, minden ami csak mangalicából lehet. Lekvár is van, meg bor, talán az nem mangalicából van...
Minekutána az alattomos marketing elemek működése során a szervezetem mangalicát kívánt meg a feliratok láttán (ugye most volt a hétvégén a mangalica fesztivál a Szabadság téren, ezt óriásplakátokon mindenhol hirdették, ez "beégett" a bukóba), hagytam a keleti ízeket, és egy egészen egyszerű, magyaros, de sokkal egészségesebb ételre vágytam hát, bementem a mangalica Húspatikába. A neve borzasztó, a manapság divatos "Húspalota" és hasonlók mellett szinte taszító - számomra. Ilyenkor eszembe jutnak olyan fogalmak, mint a "hústorony" - aki bemegy a húspatikába, meg a húspalotába. Eleve a hús, húsos szavakban van valami pejoratív számomra - de nem vagyok vega!
A boltban - mert ez egy bolt, leginkább, mint egy hentes, csak nyers hús nélkül, mint már mondottam mangalica minden kiszerelésben, nyugat-európai árakon, kolbász potom 5-6 ezerért, a már nevezett sonka úgy 10-12 ezerért kilója. Van olcsóbban is, de 3 ezernél olcsóbban nem sok minden van, talán csak a Pick Mangalica Párizsi nevű terméke. Á propos, pont a Soroksári úton jöttem előtte, és szomorúan láttam, hogy a Herz szalámigyár egykori épületeinek helyén már csak egy rakás sitt vár arra, hogy termetes billencsek elszállítsák egy lakópark alá. Sic transit gloria mundi -Így vész el a világ dicsősége, mondja a latin, és lám, nemcsak a Malévet lehet siratni, nekem fájdalom szorult a szívembe a Herz gyár elherdálása miatt is. Hiába, két dudás nem fér meg egy csárdában, kár a gyengébbikért. Amikor olyan termékek maradnak meg a magyar Húspiacon, hogy érthetetlen...
Tehát a boltban van minden, de főleg nagyon hideg. 3-4 fő személyzet felkészülten, egyenruha polárban remeg a kongó üzletben. Bocsánat, patikában. Vannak köztük fiatal, szemrevaló teremtések, valamiért a húspatika jön be nekik, mint munkahely. A piacon is ilyen hideg van, de ott a nagy forgalom miatt az állandó mozgásban nem fáznak szegény eladók.
Bejövetelemet enyhe közönnyel fogadták, talán össze is súgtak a hátam mögött. Én tudatos vásárló lévén jól körbenéztem, mert láttam asztalokat, és arra gondoltam, itt enni is lehet. Hát kiderült egy rövid tájékoztató után, hogy tényleg lehet. Kaptam is étlapot, a hely szelleméhez méltón tele mangalicából készült ételekkel. Kiderült, hogy napi ajánlat is van. Azt is megnéztem. Az árak nem elszálltak, de hát ez félig-meddig egy önkiszolgáló bisztró végül is. 1650-ért ki is néztem a napiból egy mangalica disznótorost. Lila káposztával, burgonyával.
Előttem valaki rendelt egy szörpöt, hát én is arra vetemedtem, kértem egy 3dl-es hárst. Finom volt, de a fizetésnél néztem, hogy az 390Ft volt. Sokalltam.
Felmentem a galériára, leülni, várni az ételt. legközelebb fényképezni is fogok, mert úgy érdekesebb. A berendezés a rusztikus-romantikus vidéki ütött-kopott. Például a plafonból - nem véletlenül, gondolom, - de egy óriási sonka állt ki. Aztán volt egy otthonos kis sarok, ahol szépen elrendezve külföldi és belföldi lakberendezési magazinok voltak. Az egyik ilyet megragadtam, az AD magazint, és a benne lévő, olasz, mediterrán házak és tájak hangulatai és a galéria 2-3 fokkal melegebb levegőjének köszönhetően a kabátomat levettem. Így vártam az ebédet, lapozgattam a szuperebbnél szuperebb kérókat bemutató magazint. Már el is képzeltem a torost, ahogy frissen, gőzölögve elém kerül.
A magazin felénél már meg is jött. Fatálon. Szóviccnek is rossz, de "volt fatál is".
A disznótoros abból állt, hogy volt egy 4cm hosszú, 1,5cm átmérőjű kis véres hurka, poshadt ízzel, egy ugyanakkora ehető májas, és egy kis manófaroknyival nagyobb darabka kolbász, szintén ehető minőségben. Volt hozzá mini újburgonya és egy nagy halom lila káposztán hevert az egész. A lila káposzta helyenként fekete volt, helyenként pedig élénk vörös. Az egész étel mikróforró volt, ami azt jelenti, hogy az egyik fele ehetetlenül forró, míg a másik jéghideg volt. A káposzta borzalmasan "engem már megettek egyszer" benyomást keltett, míg a toros annyira kevés volt, hogy még a gyerekeimnek sem lett volna elég reggelire. A szörppel nem volt gond, mert az a YO típusú alapból készült, talán csak az árával. Az élvezhetetlen ételt éhesen megettem, jelezte rossz minőségét, hogy 2-3 órával az elfogyasztása után rossz, húsízű expectoratio jött, amely csak estére múlt el.
Ilyenkor az az ember érzése, hogy egy kis "halált" evett. Jobb lett volna kihagyni, és enni egyet a töröknél. Legalábbis a disznótoros nem volt jó, de a többit nem is akarom ezek után megkóstolni, hiába ajánlja Rákóczi Ferenc óriási műanyag sztk szemüvegkeretben. Meg "Gengszter" Zoltán sem jó nálam sem pedig Molnár "Maszop" Gyula.
